H��reink

Játszunk REÁLisan

1. nap:

Ismét gyerekzsivajtól lett hangos a szegedi Motiváció Tanoda. Ugyanis eddigi évekhez hasonlóan, idén sem telhet el úgy a nyári szünet, hogy nem találkoznánk kedves Tanodásainkkal egy jó hangulatú tábor erejéig.

Program

2016. július 11-ével kezdetét vette a LogMeln táborunk, melynek mottója: Játszunk REÁLisan! Egy héten keresztül az informatikai- és a matematikai kompetenciákra épülő játékokat kínálunk Mentoráltjainknak.

Az első napunkra szép számmal érkeztek gyerekek, a legkisebbektől a legnagyobbakig. A tábor egy nyitókörrel vette kezdetét, melynek keretein belül egyrészt köszöntöttük egymást – annál is inkább, mert többekkel az évzáró óta nem találkoztunk – majd a tanodavezető Németh Gábor ismertette a táborral kapcsolatos tudnivalókat. A nyitókör egyik lényeges elemének tekinthető, hogy erre a napra – s majd később a továbbiakra is – őrangyalaivá válhattunk egymásnak. Történt ez oly módon, hogy mindannyiunk neve bekerült egy kalapba, s kinek a nevét kihúztuk, annak a mentoráltnak vagy mentornak lettünk az őrangyala ezen a napon. Őrangyalként arra törekedtünk, hogy az általunk kihúzott személynek minél több örömet okozzunk.


A félig-meddig informatív első etapot követően élménypedagógiai feladatok megoldására invitáltuk a gyerekeket. A foglalkozás-rész szabadtéren, a szegedi Szent István téren valósult meg. Számos matematikai és ügyességi feladvány jelent meg a feladatok között. Ilyen játékok voltak a teljesség igénye nélkül; a Csoportos zsonglőrködés, a Vak sokszög és a Csak hüvelykujjak. Az említett játékok végzése jótékony hatással lehetett a tanulók geometriai észleléseikre, a sorozatok és összefüggések önálló értelmezésének területén is.

Az élménypedagógiai foglalkozás egy beszélgetésen alapuló lezárással ért véget. Ezt követően visszatértünk a tanoda épületébe, ahol közösen megebédeltünk.
A délután folyamán a logikáé volt a főszerep. Online és offline logikai játékok sorát vonultattuk fel a gyerekek nagy örömére. Az offline játékoknál a logikára épülő társasjátékok, míg az online-ok esetében az interneten elérhető játékok végzése ment végbe.
A nap vége felé mindenkinek volt alkalma reflektálni az eltöltött nappal kapcsolatban, melyet Lájk jelekkel tehettek meg, valamint megkerestük, kinek ki volt az őrangyala…

 

2. nap:

A Játsszunk REÁLisan elnevezésű táborunk második napja is eltelt. A gyerekek érkezése előtt leültünk megbeszélni a mentorokkal a hétfői táborindítás tapasztalatait, majd előkészítettük a mai nap foglalkozásait. A reggelt szokásainkhoz híven nyitókörrel kezdtük, ahol megosztottuk tanodásainkkal a tervezett programot, és az is eldőlt, ma kire vigyázunk Őrangyalként.

A délelőtt folyamán kétféle kvízt játszottak a gyerekek. Az elsőben az ismert közösségi oldalt, a facebook-ot próbáltuk egy új funkcióval felruházni: egy erre a célra létrehozott titkos csoportban kaptak, és válaszoltak meg a gyerekek sporttal, tudományokkal, sztárokkal kapcsolatos kérdéseket. A második kvíz során pedig, az előzőhöz hasonlóan, csapatokban dolgozva oldottak meg internetes keresésen alapuló feladványokat.

A komoly szellemi kihívásokat ebéd követte. Sikerként könyvelem el, hogy az étkezést utáni rövid szünetben a gyerekek a hétfőn megismert logikai játékokat kérték tőlünk, majd önállóan játszottak velük.

Délután az internetes biztonságról beszélgettünk a gyerekekkel, ahol – nem igazán meglepő módon- kiderült, sokkal inkább képben vannak a közösségi oldalakkal kapcsolatban, mint mentoraik. Ezt követően a nagyobbak számítógépes, a kisebbek táblás stratégiai játékokkal játszottak.

A délutáni tevékenységek után közös uzsonnakészítés, és annak elfogyasztása következett. A zárókörben mentoráltjaink értékelték a nap programelemeit, és elbúcsúztunk egymástól.

3. nap:

A harmadik napunk reggelét egy gyors bevásárlással kezdtük, majd a mentorokkal átbeszéltük a keddi nap eseményeit és a ránk váró aznapi teendőket.

A nyitókörben mindenki választott magának egy színt, ami éppen az aktuális hangulatát tükrözte. Volt olyan, aki nagyon vidáman és kipihenten érkezett, vagy olyan, aki izgatottan várta már a mai napot és akadt olyan is, aki fáradtan ébredt, de tudta, ma is itt a helye közöttünk.

A délelőtti programot a stratégiai játékok uralták. Online és offline típusú taktikai játékokkal ismerkedtek meg a gyerekek. A fiatalok minden egyes játékban más-más szereplő bőrébe bújhattak. Az egyik játékban szőnyegkereskedőként, a másikban földművesként a harmadikban pedig kis hercegként gyűjtögethették pontjaikat.

Az ebéd elfogyasztása után a képzőművészeté volt a főszerep. Azzal foglalkoztunk, mi történik akkor, amikor a geometria találkozik a művészettel. Beszélgettünk olyan alkotókról, akik képeikhez mértani formákat használtak. Az alkotások elkészítéséhez társasjátékaink kidobásra szánt elemeit használtuk fel. A képeket papírból kivágott geometriai formákból illesztettük össze, majd a keret felragasztásával véglegesítettük az alkotást.

Hamar elrepült a délután és már ismét azon kaptuk magunkat, hogy azon tanakodunk”Nekem ki volt az őrangyalom ?”. Ez volt zárókörunk naaagy kérdése. Egyik nap sem telhet el lájkok vagy dislájkok nélkül, így ismét kértünk visszajelzést a mai napról. A kis kezek mellé pedig egy-egy korong is került, melyben a fiatalok megfogalmazták, milyen érzéssel mennek el haza tőlünk.

4. nap:

A Játsszunk REÁLisan táborunk csütörtöki napját is nyitókörrel kezdtük, ahol mindenki elmesélte a tanodába vezető útjának kalandos történetét, megbeszéltük a nap programját és kihúztuk, hogy kivel  különösen kedvesek.

Délelőtt a kaszinóé volt a főszerep, ahol a gyerekek négy asztalnál négy különböző logikai játékkal játszhattak zsetonokért, amelyeket gyümölcsökre válthattak be. Két forduló között pedig frissítő koktélokat kortyolgatva osztották meg egymással és a mentorokkal a lejátszott partik izgalmait.

Délután jöhetett a várva várt „szabaduló szoba”. A fiatalok a játék elején megkapták szerepkártyáikat, melyen a játékban alakított figurájuk személyleírását tartalmazta. Így pár perc múlva a tanoda egyik szobája banki ügyféltérré változott. Banki ügyintézésre várt ügyfelek között volt nyugdíjas, egyetemista, pszichológus, szakács, sőt nászútra induló fiatal pár is. A szereplők, akik pénzzel kapcsolatos ügyeiket intézték, egyszer csak áldozatokká váltak. Bezárultak az ajtók, elsötétedett minden és a bank személyzete átváltozott. Menekülésre nem volt lehetőség. Az „ügyfelek” csak úgy szabadulhattak ki a személyzet fogságából, hogy különböző feladatokat oldottak meg és a helyesnek vélt megoldások kódját bemondták a fogvatartóiknak. A játék végét egy közös beszélgetéssel zártuk, ahol elmondták, hogyan működtek csapatként és milyen szokatlan dolog volt mentoraikat egy teljesen más szerepben látni. A nap végén megkóstoltuk a konyhában elkészített finom süteményeket. Ilyen melegben a legjobb a jó hideg mirinda szelet és a lédús narancs. Megbeszéltük a mai napot és örömmel nyugtáztuk, hogy „Ez volt a legjobb nap”.

Hálózatok: Divat vagy szükségszerűség?

Hálózatok: Divat vagy szükségszerűség?

A Katalizátor Hálózat Közszociológiai Műhelyének rendezvénye

Időpont: 2016.05.23.

Helyszín: Nyitott Műhely

A Katalizátor Hálózat május 23-i rendezvényén hálózatokat létrehozó és koordináló civil szervezetek képviselői vettek részt.

Katalizátor

A műhelybeszélgetés résztvevői voltak: Havasi Zoltán (Bike Maffia), Zágon Bertalanné (Lépésről lépésre program), Pál Bence (Magyar Szegénységellenes Hálózat), Hadas Miklós (Katalizátor Hálózat. A beszélgetés moderátora Galambos Rita (DIA) volt.

A beszélgetés résztvevői között volt olyan, aki kezdettől fogva hálózatban gondolkodott a saját céljainak megvalósítása érdekében, míg máshol alulról jövő kezdeményezésként, önszerveződő módon jött létre a hálózat. Utóbbira példa a Bike Maffia, mely kezdetben Budapestre koncentrált, ám  köszönhetően a fiatalok számára vonzó brandnek, Pécsen, Debrecenben és Pereirában (Kolumbia) is vannak már hasonló csoportok. A résztvevő szervezetek mindegyikére jellemző, hogy a heterogén összetételnek köszönhetően egymást segítő, erősítő erőtérként tud létezni a hálózat. A változatosság és a sok féle tudás hasznát többször is kiemelték a beszélgetés során a meghívottak, ami lehetővé teszi a kreatív energiák felszabadulását és a hálózat állandó megújulását.  A nyitottság és rugalmasság alkalmassá teszi ezeket a hálózatokat arra, hogy minden résztvevő bizonyos kereteken belül, saját felfogása, módszere szerint valósítsa meg elképzeléseit.

A hálózatok mindegyikét valamilyen markáns szükséglet hívta életre: a Katalizátor Hálózat számára a mélyszegénységgel foglalkozó civilek közötti közvetítés, a Lépésről lépésre Program számára demokratikus szellemű iskolák létrehozása, A Magyar Szegénységellenes Hálózat számára az kirekesztettek érdekérvényesítésének erősítése, míg a Bike Maffia számára a hajléktalanok segítése a cél.

A hívószavak, legfontosabb fogalmak egy hálózat megszervezése és életben tartására vonatkozóan talán a következők: nyitottság, változatosság, rugalmasság, egymás erősítése, láthatóság.

Az Antiszegregációs Kerekasztal 100 napja

Április 9. az év századik napja, ideje mérleget vonni, mi történt idén az EMMI Szociális ügyekért és Társadalmi felzárkózásért Felelős Államtitkársága által működtetett Antiszegregációs Kerekasztalon.

L. Ritók Nóra január 12-én kilépett a kerekasztal tagjai közül. Elhatározását az eredménytelenséggel, illetve az ennek ellenére folytatott sikerpropagandával indokolta, a szavak és a tettek közötti ellentmondásokkal. Magyarán, megunta, hogy egy következetlen és el nem kötelezett szakpolitika legitimálására használják fel, rombolva a személyes hitelességét. Az EMMI Nóra döntésére egy közleménnyel reagált, melyből megtudtuk, hogy egyrészt mindenalegnagyobbrendbevan (ezt sejtettük), másrészt az „Az oktatási szegregáció fogalmának szervezeti kultúra központú megközelítése a megyei jogú városokban” című elemzés nemcsak „a megyei jogú városokra vonatkozó koncepció”, hanem egyben maga a „Középtávú Antiszegregációs Stratégia” is (ezt nem sejtettük).

100

Bár Nóra kilépésével csökkent a kritikus és autonóm szakemberek száma a kerekasztal körül, szimbolikus döntését valószínűleg nem fogadták felhőtlen örömmel a minisztériumi döntéshozók. Erre utal, hogy a szeretetteljes szegregáció kifejezését megemlítő blogbejegyzését követően jelezték az EMMI-ből: amennyiben nem vonja vissza a kijelentését, beperelik.

Az idei első – egyetlen – ülés február 16-án volt megtartva. Összehívását megelőzően próbáltam elérni egy levéllel, hogy releváns napirendi pontokat tárgyaljunk. Tájékoztatást kértem például az állami és alapítványi fenntartású iskolák IPR támogatásáról, valamint a KLIK Antiszegregációs Koncepciójáról. Sokadszorra kezdeményeztem az Antiszegregációs Kerekasztal munkarendjének kialakítását, hogy kiszámíthatóvá és számon kérhetővé váljon a kerekasztal működése, a tárgyalandó témakörök meghatározása.

Végül három napirendi pontot állapítottak meg az EMMI munkatársai, melyek közül egy – a térségi iskolahálózat témaköre – szerepelt az általam is javasolt hét felvetés között. Az ülés a napirendi pontoknak megfelelően haladt, az egyéb felvetések alatt több kért, de el nem fogadott napirendi ponttal kapcsolatban kaptunk tájékoztatást. Megígérték, hogy a következő héten megkapjuk az EFOP-forrásból meghirdetni tervezett, antiszegregációs tematikát érintő pályázatok összefoglalását és a KLIK Antiszegregációs Koncepcióját. Előbbi, egy hónap késéssel, vázlatos formában megérkezett, utóbbi elmaradt.

A következő ülésre készülve április elején javaslatot tettem az ülés témáira. Tájékoztatást kértem például a Köznevelési Kerekasztal működéséről, az antiszegregációs tematika képviseletéről ezen a fórumon, továbbá a KLIK tervezett átalakításáról. Több kérdés felvetése között arról is érdeklődtem, megkapjuk-e a korábbi ülésen ígérteknek megfelelően a KLIK Antiszegregációs Koncepcióját, illetve jelentősen átalakuló szervezeti keretek esetén hogyan fognak érvényesülni az antiszegregációs irányelvek, aktualizálják-e a még soha nem látott, de már 2015 decemberében elkészültnek nyilvánított dokumentumot.

Felvetéseimre semmiféle választ nem kaptam, április 7-én minden magyarázat nélkül lemondták az ülést. Aggodalomra nincs ok, az antiszegregáció ügye továbbra is fontos az EMMI számára, hiszen a következő lehetséges időpontról még április hónapban értesíteni fognak bennünket…

Szűcs Norbert,
az Antiszegregációs Kerekasztal tagja

A társadalom nyomokban civileket is tartalmaz

Magyarországon.
Mintha lenne a civilségben valami különös.
Civil egyenlő különc.
A különcök pedig kevesen vannak, furcsák és ferde szemmel szokás rájuk nézni.
Magyarországon.
Norvégiában nem.
Norvégiában a lakosság 79%-a tagja legalább egy civil szervezetnek.
Norvégiában a lakosság 64%-a vett részt valamilyen önkéntes munkában az elmúlt 12 hónapban.
És nincs bennük semmi különös.

IMG_1122

A különbség a két ország között nemcsak az utcán, a láthatóan széles társadalmi rétegeket érintő jólétben volt tetten érhető októberi oslói tanulmányutam során, hanem nagyon erősen a civilekkel szembeni kormányzati attitűdben is. Az egyik legerősebb élmény számomra az volt, hogy a civil szervezetek egymás után büszkén számoltak be arról, hogyan változott meg a szabályozás, vagy milyen javaslatcsomag került kidolgozásra a legmagasabb döntéshozói szinteken, annak következményeként, hogy ők rámutattak valamilyen állami diszfunkcióra vagy jogérvényesítési problémára. Röviden: Norvégiában komolyan veszik a civileket. A civilek kritikáit is.

Magyarországon ezzel szemben legtöbbször az látható, hogy a kritikus hanggal javaslatcsomagok és tettek helyett, inkább forrásmegvonás, tagadás és szőnyeg alá söprés jár együtt. Miközben hazánkban több ezer civil dolgozik forráshiányos körülmények között, sokszor önkéntes alapon azon, hogy oda is elvigye a legalapvetőbb elvileg állami szolgáltatásokat (pl. a jó minőségű oktatást), ahol az állam erről nem gondoskodik.

Az Oslóban megismert civil szervezetek képviselőinek többsége arról is beszámolt, hogy működésüket anyagilag is támogatja a Norvég Állam és a mindenkori kormány. Magyarországon inkább az jellemző, hogy a civil szervezetek (legalábbis az NCTA által preferált célokért tevékenykedők) szinte kizárólag EU-s, svájci, vagy éppen norvég pályázati forrásokból tudják finanszírozni tevékenységüket. Az állam és a mindenkori kormány által nyújtott anyagi forrás jobbára csak a szervezetek tevékenységének minimális hányadát fedezi.

Az Oslóban működő szervezetek képviselői egyébként részletekbe menően ismerték a „magyar helyzetet”. Tudták például, hogy mi az a Nemzeti Konzultáció. A legtöbben aggodalmaikat osztották meg velünk, valamint elismerésüket fejezték ki felénk, amiért ilyen közegben dolgozunk.

Mi abban hiszünk, hogy nem lesz mindig így és lehet olyan országot is építeni, ahol az emberek pártszínektől függetlenül meg tudnak állapodni közös célokban, és hogy e célok érdekében az állam, illetve a mindenkori kormányzat egyszer majd támogatni fogja a civil szervezetek munkáját. Mi abban is hiszünk, hogy az egyik olyan cél, amiért közösen kellene dolgoznunk az, hogy minden magyar gyermek megfelelő (magas) színvonalú oktatásban részesüljön. A Motiváció Oktatási Egyesület ezért dolgozik sok színtéren. Az egyik „eszközünk” az IntegRÁCIÓ elnevezésű kampány, melynek célja az oktatási integráció támogatása. A kampány keretében én többek között képzéseket tartok, ahol a résztvevők kipróbálhatják a korábban ugyancsak NCTA finanszírozással fejlesztett Mentortársas elnevezésű játékunkat is. A Mentortársas során a játékosok megtapasztalhatják, átélhetik, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük a hátrányos helyzetű gyerekeknek az iskolarendszerünkben.

A tanulmányúton tapasztaltak egyik üzenete számomra az volt, hogy a civil szektor „láthatósága” alapvetően meghatározza a civil szervezetek működését. A láthatóságot pedig nagyban erősíthetik azok az ernyőszervezetek, akik a hasonló területen dolgozó civil szervezetek tevékenységét koordinálják, valamint közös platformként képviselik is érdekeiket a mindenkori kormányzat felé. Magyarországon még nem minden területnek van e tekintetben ernyőszervezete és a létezők sem elég erősek még. Ahogy a civil szektor általában sem.

A tanulmányúton megismert szervezetek szinte kivétel nélkül önkéntesekkel (is) együtt dolgoznak. Ez is megerősített abban, hogy jó úton járunk, hiszen a szervezetünknél mi is évről évre egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk az önkéntesség erősítésére. Az önkéntesség részben még kiaknázatlan Magyarországon, pedig az önkéntesek munkája erőforrás is az egyébként sokszor forráshiánnyal küzdő civil szervezetek számára.

Az IntegRÁCIÓ kampány keretében épp a fenti elemekre helyezzük a hangsúlyt: felismertük a láthatóság erejét, ezért választottunk kampány eszközt, de felismertük azt is, hogy mi, „különc civilek” kevesen vagyunk ahhoz, hogy rendszerszintű változtatásokat érjünk el. Úgyhogy olyan embereket, önkénteseket keresünk, akik tevékenyen is részt vennének az oktatási integráció népszerűsítésében és ennek érdekében tesznek valamilyen saját vállalást

' .