Minden gyermek számít!

Hernyák Tünde

Nem tudom miért?

Gyermek vagyok.
Ki sárban fürdöm s porba szárítkozom.
Egy ártatlan kinek se jelene, se jövője.
Nem volt soha tollam vagy papírom,
csupán rengeteg gondolatom.
Álmodoztam a nagyvilágról,
a sok-sok színes ceruzáról.
Arról, hogy egyszer iskolába mehetek.
És majd meg tanulok írni és olvasni és még számolni is.
Arról álmodom, hogy csókot s ölelést kapok cserébe.
Csak egy szerető családot szeretnék végre...
De vége!
Újra eljött a hajnal s felkel a nap.
Dolgozni, dolgozni, dolgozni!
Nem jár halk duruzsolás, csak hangos szidás.
De ha leszáll, az est majd újra álmodom,
s jön egy angyal, aki tanít.
Aki szeret!