Minden gyermek számít!

Kacsó Erzsébet

Egy életen keresztülmenő elválasztás

Hazánkban egyre elterjedtebbé válik az iskolai integráció, vagyis összevont tanítás, ugyanakkor nagy létszámban van jelen az oktatásban a szegregációm, az az a csoportokra tagolás, fogalma is. A nagy kérdés az, hogy valójában melyik oktatási forma is kedvezőbb? Középpontba kell helyezni mindenekelőtt a diákok érdekeit.

Én az elemi iskolát szociális integráció keretében végeztem el, tehát azokkal a gyerekekkel, akik más nemzetiségüek, illetve más nyelvet beszélnek csak az iskolai szabadidőben találkoztunk. Nem ápoltunk sosem jó kapcsolatot egymással. Meg volt az az alapfokú ellentét köztünk, amit a különválasztódás alakított ki. Osztálytársaimmal a nyolcadik osztály elvégzése után is rengetegszer találkoztunk, nagyon szoros kapcsolatban állunk. A más osztályokba sorolt diákokkal semmiféle kapcsolatot nem ápolok, néha egy-egy találkozáskor elhangzik egy halk „Szia” vagy még annyi sem,

Ahogy a középiskolát elkezdtem, nagyon nehezen ment beilleszkedni. Itt már többféle diákkal kerültem egy osztályba, s ez eleinte nehézségeket okozott az ismerkedésben is. Falakat építettem magam köré, s egyre inkább visszavágytam a komfortzónámon belülre, kizárólag a hozzám hasonló diákok felé voltam képes közeledni. Nagy nehézségek árán sikerült levetkőzni gátlásaimat, s csak ekkor tudtam megtenni az első lépést a többi ember felé is. Elfogadtam azt, hogy minden ember más, s hogy ez nem feltétlenül jelent problémát.

Lassan egy éve, végre úgy járhatok iskolába, hogy nem kell félnem attól, hogy az osztályajtókban álló társaim milyen szemmel néznek és milyen jelzőket aggatnak rám, csupán azért mert különbözök tőlük. Nagyon jó kapcsolatot alakítottam jelenlegi osztályommal is, szoros barátságokat kötöttem tőlem teljes mértékben különböző diákokkal, és mindenféle túlzás nélkül monhatom, hogy számomra öröm iskolába járni, úgy mehetek végig a folyosón, hogy az ott levő emeberek nagy részével közeli kapcsolatban állok, s nem hangzanak el gúnyos megjegyzések a hátam mögött. Nyitottabb vagyok az új barátságok iránt, s könnyebben kezdeményezek beszélgetést idegenekkel.

Persze léteznek olyan diákok is akik számára hátrány az integráció, s sokkal kézenfekvőbb megoldás lenne a szegregált osztályokba való beiratás. Ilyenek például a szellemileg illetve fizikailag sérült emberek. Nekik semmiképp sem kedvez az, ha egészséges társaikkal egy szinten kezelik őket. A tanárok sem forddítanak rájuk kellő figyelmet, s csak úgy lesznek elkönyvelve, mint az „igazán buta” gyerekek. A diákok szempontjait nézve mindenképp mérlegelni kell, s csak hosszas gondolkodás után érdemes letenni a voksunkat egyik illetve másik lehetséges eset mellett.

Az én szempontomból nézve mindenképp jobb válaszás volt az integrált tanítási forma, viszont mindannyian különbözünk, mindenki maga tudja, hogy mi az ami számára igazán megfelel. De egy biztos: elsődleges szempont mindig a diákok szociális, illetve szellemi fejlődése kell legyen, nem pedig a szülők kényelme.