Minden gyermek számít!

Marosváry Dorottya

Melinda

Nem tudja valaki véletlenül, mi az a mélyszegénység? Nem tudja. Úgy igazán nem tudhatja senki, aki nem él mélyszegénységben. Aki pedig mélyszegénységben él, nagyon valószínű, hogy sok másik mellett ezt a kifejezést sem ismeri. Bizonyosan nem „olvasott róla valamilyen cikkben”, már csak azért sem, mert a falusi iskolában nem tanították meg rendesen olvasni.

Beszélt mostanában olyan emberrel, ismer valakit közelebbről, aki mélyszegénységben él, vagy élt? Ez sem valószínű. Velük nem hogy nem beszélünk, nem is nagyon találkozunk hétköznapjainkban.

Én sok évvel ezelőtt találkoztam Melindával. Melinda öt éves cigány kislány, haja hosszú, szeme nagy, barna, és nagyon bizakodó. Sokat mosolyog, szépen fest, és szereti, ha mesét olvasnak neki.

Melinda majdnem mindig úgy jön oviba, hogy előtte nem reggelizik. Öt testvére van, a legkisebb még csecsemő. Kis vályogházuk egyetlen szobájának egyetlen ágyán alszik az egész család, így Melinda éjszakánként gyakran felébred testvérei sírására. Ilyenkor másnap az oviban nem figyel a mesére, helyette királyfikról és királylányokról álmodik.

Sajnos a körülményeket tekintve azt kell mondanom, hogy Melinda szemének bizakodó csillogása tökéletesen indokolatlan. Nem azért, mintha Melinda kevésbé okos, tehetséges lenne szerencsésebb társainál. Csak éppen pont szerencse nem jutott neki.

Melinda nem volt elég szerencsés ahhoz, hogy olyan faluba szülessen, ahol az emberek dolgoznak. Ahol természetes, hogy a gyerek gimnáziumba, egyetemre jár. Ahol az iskolában az igyekvő diákot támogatja a tanár, hogy tehetségét kibontakoztathassa.

Melinda falujában az emberek nem azért tudják, hogy mi lesz a következő szerdán a vacsora, mert szeretnek előre tervezni, hanem mert biztosak lehetnek benne, hogy ugyanaz lesz, mint tegnap és ma. Ha egyáltalán lesz. És ez nem csak most van így, hanem már két generáció óta.

Tudja ezt pontosan a helyi, tökéletesen szegregált iskola tanára is, és ezért természetesnek veszi, ha Melinda nem írja meg a házi feladatot, hiányzik az órákról, hiszen már az anyja is ezt tette. És biztosan a nagyanyja is ezt tette volna, ha járt volna iskolába. És ha eleinte Melinda igyekszik is, bizakodóan és ügyesen megoldja a kiadott feladatokat, a tanár akkor is azt mondja: előbb utóbb úgyis kihullik. Ez se lesz jobb, mint a többi.

Melinda most 12-13 éves lehet. Ha anyja és nagyanyja példáját követi, 2-3 év múlva megszüli első gyermekét. Egy nagy, barna, bizakodó szemű kislányt, aki anyjához hasonlóan megérdemelné, hogy ne csak a tévén keresztül láthassa a világot.