Minden gyermek számít!

Tóth Éva Ágnes

Bújócska

Ülök a földön, homokba írom kérdéseim,
Jó játék, kitölti üres tereim.
Éhes vagyok, ha szabad, fázom is,
Ha nem, titokba sírva „akkoris”.

Mindenki kiabál, ki tudja, mennyi kétszer kettő,
Becsülöm, hisz ilyen a világ, ezek ők.
Minden nemzetnek kell egy fekete bárány,
De miért a legkisebbet bántják?

Nem tudom, akarok-e tudni,
De tudni akarom, miért hagytok futni.
Mindenki mutogat, nem fárad a kezük?
Bár mosolyognak, igaz, szemtelenül.

Talán jó vagyok, talán ember – féle,
ki néha ki meri mondani, félek.
Lesz esélyem? Lesz választásom?
Csak bólogatok, kicsit várok.

Én nem tudhatom, de igazán,
hogy mi történt ’56 nyarán.
Félek a jövőtől, Tőletek,
mondotok, mondotok, de nem tesztek.

Kilencvennyolc, kilencvenkilenc és száz,
Hol bujkálsz, szabadság?