Minden gyermek számít!

Ujvári Panna

Brian, a barátom

Máté vagyok, 8 éves, 2. osztályos. Brian a legjobb barátom az osztályból. Sokat nevetünk együtt, mindig mesél nekem valami vicceset a családjáról, arról, amit hétvégén csináltak. Briannel minden délután focizunk az iskola udvarán. Örülök, hogy a barátom, mert ő olyan könnyen megold mindent. Ha nem vagyunk elegen a csapatban, kiabál egyet és 5 perc alatt ott van mindenki, hogy játsszunk. Nem vagyok túl jó tanuló. A lányok általában 5-öst kapnak nyelvtanból, engem meg mindig leszid a tanár néni, hogy nem tudom, a mondatot nagybetűvel kezdjük. Sok srác az osztályból azon versenyzik, ki tudja jobban a szorzótáblát. Van egy ilyen játékunk is a matektanár bácsival. A jutalom mindig cukorka. Mi Briannel sosem kaptunk még cukrot.

Egyszer meghívtam őt hozzánk, hogy játszunk az autóimmal hétvégén. Egyedül jött, anya pedig azt mondta, a családja nem vigyáz rá és rossz szülők. Pár héttel később Brian is hívott hozzájuk. Anya nem engedett el. Azt mondta, sok a leckém és amúgy is jobb nekem itthon. Azért az iskolában legalább még focizhatunk együtt, és néha beviszem az autóimat is, mert Briannek nincsen. A piros Ferrari a kedvence.

Épp egy hónapja kezdődött az új tanév. 7. osztályos lettem. Brian újra megbukott, hat tantárgyból. Már az iskolából is kirúgták, harmadjára kezdi az ötödiket. Már nem nagyon fogom őt látni, ez kissé elkeserít. Én negyedikes koromtól járok a helyi sportegyesülethez focizni, de Brian nem jöhetett, mert a szülei nem tudták kifizetni a tagdíjat, így ő általában a játszótéren tölti a délutánokat a haverjaival. Nekem meg tanulnom kell edzések után, sok a lecke. Anya még külön matektanárt is fogadott mellém, hogy heti kétszer segítsen. Mindig azt mondja, hogy előrelátónak kell lennünk, lassan itt a középiskolai felvételi és nem szeretné, ha rossz iskolába kerülnék.

A múlt héten összefutottam Briannel véletlenül, amikor suliból mentem haza. Azt mondta nagyon jó az új iskolája, mert semmit nem kell tanulni és sosincs házi. Azt is mondta, hogy amúgy sem érdekli a tanulás, nem jó az semmire és, hogy majd üzletelni fog, mint az apukája. Nem értem én ezt. Én sem szeretek tanulni, én is sokszor érzem, hogy nem jó semmire, és marha unalmas. Anya meg apa viszont mindig azt mondják a tanulás fontos, hogy majd később megértem őket és hálás leszek, amiért figyelnek a jegyeimre. Hát marhára, így még a legjobb barátommal sem lóghatok délutánonként.

Egyébként a srácok a fociedzésről nem szeretik Briant. Régebben sokat piszkáltak azzal, hogy ő a barátom. Azt mondták nem közénk való, hogy hülye és verekedős. Egyszer a parkban meg is mondták neki foci közben, hogy nem állhat be. Azt mondták menjen át a telepi iskolába, majd ott megtalálja a saját csapatát! Hát most már oda jár iskolába, és nincs is ilyen gondja, bár azt mondják ott sok a bunyó.

30 éves lettem. Boldog családapa. A kisfiam nemsokára egy éves lesz. Testnevelő tanárként dolgozok, feleségem újságíró. Szerencsések vagyunk, mivel a munkája egy részét itthonról is végezheti, így nem kellett a fiúnkat bölcsödébe adni. Brian tíz percre lakik tőlünk feleségével és két lányával. Pék lett belőle, felesége óvó néni. Gyakran találkozunk és van együtt a két család hétvégén. A gyerekek játszanak, mi meg főzünk valamit és beszélgetünk. Hálás vagyok, hogy Brian még mindig a barátom és, hogy most már a hozzám közel állók is szeretik őt.

Vagyis, így is alakulhatott volna az életünk, ha Brian elvégzi a 8 osztályt, elkezd egy szakközépiskolát és kitanul egy szakmát. Ha neki is olyan szigorú és néha idegesítő szülei vannak, mint nekem, akik mindig azt mondják a tanulás az első! Ha nem rúgják ki a suliból, akkor maradhattunk volna barátok. Nem keveredett volna folyton verekedésbe és meggyőztem volna, hogy írjuk meg a leckét. Ha az új iskolájában ráveszik a tanárok, hogy tanuljon, hogy jobb jegyeket szerezzen. Ha nem kezd üzletelni, ahogy az apja is tette, hanem legális munkát vállal, akkor nem kapják el. Nem kerül börtönbe. Két kislányának lenne apukája, a felesége nem lenne egyedül. Együtt töltenénk a hétvégéket, és Brian sütné a kenyeret.