Minden gyermek számít!

Vass Karina

Szókra kész Szókratész

Szabad szavakat szabadon szanaszét szabdaló szókra kész Szókratész.
Mert én tényleg cselekedni akarok, nemcsak azt mondani, 'hogy'...aztán mindezt alaposan átgondolni és rájönni...mégse olyan jó egy szabad országban szabad embernek lenni.
A szabadság átverés, Édesem. S, amíg mások elhitetik veled, hogy a legkisebb véleményed is számít, addig én a pofádba vágom, hogy egy szabad országban, szabadon beszélni Szókratész, mi meg itt fulladunk meg szókra kész.
Most jó, most elviselem, hogy fáj.
Nem fáj már, nem fáj már.
S annyiszor mondtam már az évek során, hogy szabad a szó, hogy neked tényleg kimondható, hogy itt a jövő és nem most vagy soha. Meg a nyelv, meg a járás, hogy lassan már hányingerem lesz ha beszéd közben járok.
Édesem....Szabad országban élni szép.
Kiálthatod az utcán, hogy a kicsi vagyis rövidke szoknyavég naprakész, hogy ember is csak úgy lehetsz ha napról napra élsz.
Édesem! Te tudod milyen bármit kimondani?
Tudod milyen sírni egy poros, piros polcon szókra kész? - Persze szavak hiányában.
Évekig néztem ahogy az ember, szépen lassan, alaposan, megtanulja befogni száját és örül, hogy legalább eddig beszélhetett szabadon.
Én most a szólásom szabadságáért, az Ön nyugdíjas éveiért, a következő magyar értelmiségiekért emelem magasba a hangomat! (Vagyis a pennavéget, amúgy meg a magyar billentyűzetem. Mert az én billentyűzetem magyar.)
Hogy meghalld végre Te is, hogy napról napra élsz és mindemellett percenként ijedsz meg magadtól, meg azoktól az emberektől akik félelem nélkül üvöltik, "Szép Magyarország, jó Magyarország haza basz a....."
Amúgy meg, tényleg ne haragudj.
Nem miattad, miattam lettem ekkora szarzsák, fosláda.
Nyugi, még élsz, ne félj már olyan feltűnően Tündérkém!
Kockás kövön térdelek.
Remélem értitek, hogy értetek.
Tudod, érdeklődés hiányában a holnap, lassan már három éve elmarad.
S, mi lenne mondjuk, ha addig nem szólalnék meg, amíg az emberek többsége azt hiszi, engedélyezve van felszólalása?
15 éves vagyok, ember, nekem csak 3 év és szexpiacigi, neked a jövőd.
Jövendőbeli demokrata vagyok, szólásszabadság kutató ex szajha, raszta faszra vágyó, vén proli, médiakurva.
15 éves vagyok és nem mondhatom el, mi az ami a szívemet nyomja. - Nem. Nem egy Tankcsapda szám.
15 éves vagyok és órákon keresztül néztem, ahogy valaki - egy ismeretlen idegen - azt próbálja elmagyarázni a mellette, bambán az iskola kapujára bámuló nőnek, hogy megszólalhat.
Hiszen a szólása szabad, csak a Cenz-Úr fenyeget.
A nő ül, majd kicsiny habozás után - ismét a távolba meredve - a férfi keze után nyúl.
"Tudod Édesem...Ha nem szól a szám, már nem is fáj annyira a fejem."
Láttam embereket, akiknek még csak gondolatuk sincsen.

Mosolyognak bambán és várnak. Várják, hogy amikor majd engedélyezve lesz a gondolkozás egymás száját befoghassák.
Anyámmal tegnap veszekedtünk.
Beleszakadt három szív.
Az Övé nyugalomban, az enyém éppen méregtelenít.
- Neked....Neked mi a magyar Cicuka?
- 15 roma család ahogy selypítenek.
- Neked...Neked ki a magyar Szókratész?
- Valaki, aki igazán szókra kész, hogy szabad szájjal, szókra készen próbálsz Szókratésszé válni Te szemtelen Szopóklész.
Én a szavamat emelem, nem a banki keretem és kösz, hogy kérded a mellemnek sem kell emelő, max a tekinteted - mi le vehető.
Attól még, hogy egyre hangosabban beszélek róla, nem lesz nyomatékosabb.
Attól még, hogy úgy csinálsz mintha nem hallanád, nem lesz nyomatéktalanabb.
De várj! Várj még egy kicsit, ez rossz megközelítése az egésznek.
Hiszen beszélhetek.
"Csak természetesen, kedves Médiakurva, én majd megfogom a műfaját a Deutsch Tomi drogtesztje után, kihány minden emberi méltóságot, mindezt azzal a tökéletes ténnyel érzékeltetve, hogy "A legkisebb is számít, Tesco."
Mert neked már leírni is kellemetlen, hogy magyar.
S, tudod én azért akarok férjhez menni, mert napról napra élni nem hogy életképes hanem verőlegényes, szajhafölényes, hányásfa kutatós.
Féltél már igazán, hogy holnaptól már nem él, aki miatt Te élsz, és ha Te nem élsz, az a világ sem él, amit évek óta építesz magadban?
Féltél már, hogy feltűnik valakinek, hogy még a beadandóidban is sokszor kezded a mondataid "hoggyal"?
Hogy miért mennek el a magyarok?
Hogy miért vándorol ki félmillió?
Hogy a kockás ing mióta séma?
Hogy miért kockáztatja valaki az állását?
Hogy a tehetség keretek közé szorítása mennyire magyarság?
Hogy az emberek miért nem ismerik a slamet?
Hogy miért nem mered kimondani, amit már évek óta kiakarsz?
Hogy Te meg én.... csak napról napra élünk?
Tudod mi a kurva nagy igazság?
Félni néha fáj, de fel emelő és kösz, hogy kérded az IQ pontszámaid le vihetők, hiszen Te is csak hazudsz magadnak Szókratész.
Én meg itt fulladok meg egy olvasatlan szöveg promóciójában, kb. 300 idegen és anyám előtt, a példaképeim és megerőszakolandó álmaim előtt, szókra kész.