Minden gyermek számít!

Vaszi Krisztina

Ó, ha igaz volna!

Álmaimban sokszor én is iskolába járok.
Van egy szép nagy táskám, amiben mindent megtalálok.
Van ott papír, toll, füzet, könyv, ceruza.
Rajtam pedig csillog-villog a szép rózsaszín ruha.
Van ám nekem padtársam is, kedves kislány, Esztike
Amikor a tanár kérdez, gyakran szól hogy: érted-e?
Büszkén mondom, persze-persze, hát már hogy ne érteném?
És amikor éppen szólna, mindig pont felébrednék.
Újra poros kis ruhámban, édesanyám szól felém,
Gyere szépen kis angyalom, készen van ám az ebéd.
Feledem a pajtásokat, szép új ruhát, táskát.
Szomorúan igazítom meg a kicsi párnám.
Amikor csak tehetem, mindig azt kívánom,
Bárcsak egyszer, csoda folytán, ne lenne ez álom.
Szeretnék én pajtásokkal együtt szaladgálni,
Az iskolai nagy udvaron, örömtáncot járni.
Figyelni a tanár szavát, megírni a leckét.
Szép nagy kerek betűkkel díszíteni a füzetecském.
Ó ha igaz volna, ha nem csak álom volna,
Boldogabb se lehetnék, csak ha igaz volna.