A MENEKÜLTEKKEL VALÓ SZOLIDARITÁS TANULSÁGAIRÓL
A Katalizátor Hálózat Közszociológiai Műhelyének rendezvénye

Időpont: 2016. január 18.
Helyszín: Nyitott Műhely

A Katalizátor Hálózat december 18-i műhelybeszélgetés résztvevői azon szervezetek képviselői, akik önkéntesek mozgósításával valamilyen formában segítséget nyújtottak a Magyarországon áthaladó menekülteknek.

A műhelybeszélgetés résztvevői voltak: Bánki Lajos a Golgota Gyülekezet lelkipásztora, László Luca a Segítsünk Együtt Facebook csoport vezetője, Kékesi Márk a szegedi MIGSZOL képviseletében, Kovács András a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesülettől és Szőke Péter a Szent Egyed Közösségből. A beszélgetést Feischmidt Margit moderálta.

A magyar társadalom krízis esetén össze tud fogni, segít azokon, akik rászorulnak. A beszélgetés egyik legfontosabb megállapítása talán ez volt. A menekültek segítésének különféle motivációjával találkoztak a szervezetek vezetői: volt, aki a Szentírás tanításait követte, amikor ételt főzött és ruhát osztott a Keleti Pályaudvaron veszteglő embereknek, volt, aki a kormány menekültekkel kapcsolatos politikája ellen tiltakozott a segítségnyújtással és volt aki azért csatlakozott az önkéntesek sorához, mert „mindenki más is ezt csinálja”. Bár a motivációk nagyon különbözőek voltak a szervezetek nagyon rugalmasan tudtak reagálni a gyorsan változó helyzetekre: akár arról volt szó, hogyan „hasznosítsák” egy betoppanó önkéntes idejét vagy a szerbiai határ lezárásakor hogyan szervezzék meg a további tevékenységüket.


A beszélgetésen egymástól nagyon különböző szervezeti háttérrel, múlttal rendelkező csoportok vettek részt. A Menedék több évtizede foglalkozik a hazánkba érkező menekültekkel, míg a Segítsünk Együtt egy spontán létrejött, nem hivatalos szervezet, mely a Facebookon jött létre és kb. 15 000 tagja van. A szegedi MIGSZOL szintén az esemlényekre reagálva jött létre önkéntesek spontán szerveződéséből. Bár eredetileg hajléktalanokkal, mélyszegénységben élő emberekkel foglalkozik a Szent Egyed Közösség és a Golgota Gyülekezet is, a feladatukat kiszélesítették, amikor a legnagyobb szükség volt a segítségre.

A három, már korábban is létező szervezet esetében nem kérdéses, hogy a továbbiakban mivel fog foglalkozni: folytatják eddigi tevékenységüket a menekültek, hajléktalanok, prostituáltak körében, ahogy eddig is tették. A spontán módon létrejövő szervezetek azonban a krízis elmúltával, át kell fogalmazniuk céljaikat. Fontos, hogy azok az önkéntesek, akik nyitottak voltak arra, hogy idegen országból érkező elesett embereken segítsenek, fenntartva a motivációjukat, hazai problémák enyhítésében is segédkezzen. Leginkább a szegénységben élő családokon igyekeznek segíteni a még mindig lelkes önkéntesek munkájával és a megmaradt adományokkal. Ám többen, követve a menekültek haladási útirányát, külföldre terjesztenék ki a tevékenységüket, továbbra is a menekültekre fókuszálva.

Reméljük, hogy az a lelkesedés, ami a menekültekkel kapcsolatban ilyen összefogásra és önzetlenségre bírt rá sokakat, nem marad a továbbiakban sem kiaknázatlanul és a szervezetek megtalálják a módját annak, hogyan csatornázzák be erőforrásaikat más tevékenységekbe.

A menekültekkel való szolidaritás tanulságairól
Cimke: