A DeMo projektben, amit a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával valósítunk meg, a munka nem áll le. Pénteken a pesterzsébeti Pince Ifjúsági Klubban voltunk szakmai tapasztalatcserén. Ide elsősorban halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok járnak, akik sem az iskolában, sem azon kívül nem sikeresek, igazából lemondtak róluk. Őket szokták veszélyeztetett fiataloknak hívni, és valóban azok. Fruzsi, a klub egyik vezetője, amúgy szociális munkás egyszer azt mondta, hogy mindenkinek szüksége van egy emberre, aki legalább egyszer az életben megbízott benne, és a nehéz helyzeteken ez a mozzanat fogja tudni majd átsegíteni ezeket a fiatalokat később.
Megtudtuk, hogy mekkora munka bevonzani ide a fiatalokat, viszont ők maguk elmondták, hogy itt segítséget, támaszt kapnak, kialakult egyfajta közösség. Van olyan, aki már 4 éve jár ide, és rengeteg programban vett részt: nyári tábor, disputa foglalkozások, filmklub, önkéntes tevékenységek, zsonglőr foglalkozások (a csapat Franciaországban is járt egy nemzetközi diákcsere keretében.
Rendszeresen fogadnak EVS önkéntest, most éppen Francesca dolgozik velük Olaszországból, de volt már amerikai önkéntesük is. Fontos, hogy a srácok minél több olyan fiatallal találkozzanak, akik inspirálhatják őket, akik más-más mintákat képviselnek.
Fruzsi és Cili maguk dolgozták ki a hely szabályait, a programok rendjét, valamint ők próbálnak mindent megtenni azért, hogy az ide járó fiatalok megtalálják a helyüket a világban, ne kallódjanak el. Nem könnyű feladat, állandó küzdelem a fiatalokkal, a rendszer más szereplőivel, a külvilággal.
De vannak eredmények: például az, hogy kiváló zsonglőr mutatványokat tanultak, hogy nagyszerűen lehet beszélgetni velük a saját helyzetükről, nyitottak a világra, és együttműködőek. A tanoda programban dolgozó vendégeknek feltűnt, hogy milyen bizalmi kapcsolat van a srácok és a klub vezetői között. És talán ez az egész alapja. Ezért nagyon megküzdöttek, de innen már van tovább. Köszönjük.
