Indulás, első nap: Orosháza
A tegnapi útvonal Orosháza, majd Szarvas volt. A reggel tervezett indulás kicsit csúszott mert már első nap összeszedtünk egy műszaki nehézséget . A nagyon híg, erősebb teának megfelelő kávé után elindultunk. Szerencsénkre végig kerékpárúton haladhattunk. Nagyon szép látvány volt elhaladni a kukoricaföldek mellett. Orosházára másfél órával hamarabb érkeztünk meg a tervezettnél. Gyors szerviz aztán irány az iskola. Nagyon kedvesen fogadtak minket, több osztályból érkeztek a fiatalok. Első részében különböző szerepeket kaptak a tanulók, majd állításokat olvastunk fel nekik, amelyekről, ha azt gondolták igaz rájuk, akkor előre léptek egyet. Majd ugyanez következett azzal a változtatással, hogy fogniuk kellett egymás kezét. Itt már azok is haladtak előre, akik az előző körben nem haladtak egy lépést sem… A második részben a Mentortársassal játszottunk, sokat beszélgettünk a gyerekekkel a felmerülő kérdésekről, a Noémi asztalánál ülők egyenesen kérték, hogy játszanak még. A következő helyszín egy teljesen más világ volt. Itt leginkább azokkal a gyerekekkel találkoztunk akikről a játék is szól, nagyon nehéz és furcsa volt a játékon keresztül bemutatni nekik saját élethelyzetüket, így a játékról hamar áttértünk a beszélgetésekre, a gyerekek megismerésére. A foglalkozás után gyors ebéd, kávé, indulás Szarvasra, ahová este 20.00-kor érkeztünk meg
Második nap: Szarvas
Tegnap Szarvason kezdtünk, teljesen átalakított foglalkozással, mert itt egyetemi hallgatókkal találkoztunk. A disputa módszerrel melegítettük be őket, majd a word cafe következett. 4 asztalnál beszélgettünk velük a szegregációról, integrációról, ennek megoldási módjairól. Azt gondoljuk jól sikerült, az egyik asztalnál egy hallgató azzal a gondolattal ült le, hogy a jobb a hátrányos helyzetű gyerekeknek külön, mert így éri sikerélmény őket, mikor felállt azt gondolta, hogy a sikerélményt megfelelő pedagógiai módszerrel lehet biztosítani és fontos, hogy a gyerekek mintákat láthassanak, így már az integrációm mellett tette le a voksát. Az útnak nekiindulva féltünk a távtól, de végül belejöttünk. Este még megküzdöttünk egy földúttal gyalog, meg egy nagy sárfolttal. Ma Püspökladányban leszünk és olyan 14.00, 14.30 körül indulunk tovább Debrecenbe.
Harmadik nap: Püspökladány
Tegnap reggel végre sokáig alhattunk volna, de nem jött össze, mert az alattunk lévő autómosóban a fúró felrázott minket. A gimnáziumban a vártakkal ellentétben nem egy osztállyal foglalkoztunk, hanem kettővel, így csak 45-45 percünk volt. Mindkét csapattal társasoztunk. A gyerekek élvezték a játékot, elhangzottak a „Nem is gondoltam, hogy ilyen nehézségekkel küzdenek a hátrányos helyzetű gyerekek.” de különleges megnyilvánulások is: az egyik lány azt mondta, hogy ő felakasztaná magát, ha ilyen helyzetben élne. Ez is mutatja, milyen nehéznek is látták ők a hátrányos helyzetűek életét. Illetve az egyik néptáncos lány megkérdezte, ő mit tehetne. Ezért keltünk útra, hogy ilyenekről beszélgessünk a fiatalokkal. Noémit elvittük kórházba, de már jól van. A tekerés most nagyon jó volt, gyönyörű volt átbringázni a Hortobágyon, a 33-ason menni sötétben már kevésbé, de megérkeztünk Debrecenbe.
Negyedik nap: Debrecen
Nagyon jól éreztük magunkat Debrecenben, mert olyan emberekkel találkoztunk, akik nem csak kíváncsiak voltak, hanem igyekeztek ellenérvekkel meggyőzni minket. A videóban megláthatjátok, hogyan, valamint azt is, hogy Noémivel mi történt. A holnapi videóban megtudhatjátok, Acsi miért hurcolt magával egy fémdarabot.